A résztvevők fáklyákkal és zászlókkal indultak a Polgármesteri Hivatal épületétől az 1848-as katonasírhoz, ahol elsőként Kollár Tamás Petőfi Sándor Dicsőséges nagyurak című versét szavalta el, majd Kollár Ágoston osztotta meg a gondolatait a szabadságharcról.
Mint fogalmazott „a polgárosodás megvalósításának oltárán a szabadságharc folyamán több tízezren áldozták életüket. Az ő emlékük megcsorbítatlanul való megőrzése minden állampolgár közös akarata”. Ágoston gróf Széchenyi István egyéni szabadságról szóló intelmeivel zárta gondolatait: „Nem vagy szabad, amíg önmagadért élsz, mert önzésed rabja maradsz.”

- Itt állunk egy sír előtt, Kluka Mihály honvéd tizedes sírja előtt. Aki mikor a Haza hívta, önkéntesen állt be magyar katonának – kezdte ünnepi beszédét Horgos Zsolt, majd így folytatta: a hétköznapi emberekből egy pillanat alatt lett katona. A harcokban sokan elestek, Kluka Mihály azonban szerencsés volt, hazatért, s a halotti anyakönyv szerint 1906-ban hunyt el Zsámbékon, ahol leszármazottai a mai napig élnek. Érdekesség, hogy míg a szabadságharc alatt önkéntesen állt be katonának, addig 1850 januárjában megtagadta a császári seregbe történő besorozást.

Az alpolgármester felidézte a nyergestetői csata (1849. augusztus 1.) emlékét, amely az 1848–49-es szabadságharc egyik utolsó, hősies erdélyi ütközete volt, mely során a Tuzson János őrnagy vezette, néhány száz fős székely honvédcsapat hősiesen ellenállt a túlerőben lévő (kb. 12 000 fős) orosz–osztrák seregnek. A csata a székely bátorság jelképévé vált.
Gyakran nevezik azt a helyet a „Székely Thermopülének”. Ahogyan Leonidasz király spártai harcosai a perzsák ellen, úgy álltak helyt a székelyek az orosz cári és osztrák császári hadakkal szemben.

- Mi értelme volt a pusztulásig tartó ellenállásnak? Miért ünnepeljük a vereséget - tette fel a kézenfekvő kérdést Horgos Zsolt. „A válasz egyszerű, mégis súlyos: Nyerges-tető nem vereség, hanem morális győzelem. Nyerges-tető üzenete nem a gyász, hanem az életerő. Az a számtalan kopjafa, amely ma a tetőt borítja, nem egy temetőt jelöl, hanem egy erdőt. Az emlékezet erdejét” – fogalmazott.
Az alpolgármester a jelenre térve kiemelte, hogy nekünk nem ágyútűzben kell bizonyítanunk, és nem kell vérünket adnunk a hágókon, ugyanakkor a szomszédunkban négy éve háború dúl. „A hozzánk hasonló hétköznapi emberek ölik egymást, nagyhatalmi, gazdasági, háttérhatalmi célokért. Egyetlen feladatunk van: kimaradni ebből az értelmetlen háborúból! Adja a Jóisten, hogy sikerüljön!”

Fotók: Fejér János

---

Utoljára frissítve: vasárnap, 15 március 2026