A vértanúk mártírhalálát 2001-ben nyilvánította nemzeti gyásznappá a Magyar Kormány. A 13 honvédtábornoknak és Gróf Batthyány Lajosnak, az első szabadon választott magyar kormány miniszterelnökének tragédiája világnézetre, illetve pártálásra függetlenül mindenki számára pozitív példát jelentenek, és pozitív példaként tudunk rájuk tekinteni, ami manapság nem elhanyagolható – kezdte köszöntő szavait Horváth László polgármester majd kiemelte: a hősök leveleiből tudjuk, hogy a gondolataik még utolsó napjaikban is az isten, család, hűség körül jártak, természetesen a hazaszeretet mellett, amelyből nem engedtek.

Gilyén Mátyás a korabeli történéseket felidézve emlékeztetett: 175 éve 1849 augusztus 13-án a Görgei Artúr vezérelte első hadsereg Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert. Kossuth ekkor már elmenekült. Majd a magyar haderő többi serege is egymás után megadta magát. Augusztus 22-én az első aradi vértanút Ormai (Auffenberg) Norbert honvéd ezredest kötéllel végzik ki. A tisztek halálos ítélete egyetlen pillanatig nem lehetett kétséges.

Noha korábban az orosz főhadiszállás tisztikara mindent elkövetett, hogy a kezükre került honvéd tiszteket és tábornokokat szökésre bírja, ők még sem menekültek el – hangsúlyozta Gilyén Mátyás, majd Damjanich János utolsó levelét Kollár Tamás olvasta fel.
Gilyén Mátyás Nemeskürty István könyvéből idézve rámutatott: az utolsóként sorra kerülő Gróf Vécsey Károly Damjanich holtesténél letérdelt és kezet csókolt a halottnak. „Vécsey gróf ott térdel egy szerb katona holteste előtt és a kezét csókolja. Az annyi hő gesztusban bővelkedő szabadságharc tragikusságában is magasztos pillanata ez. Vécsey jelképnek szánta kézcsókját és az is maradt. Egy dúsgazdag magyar főnemes szövetkezett a halálban egy félparaszt szerb katonával.”

A Boldogasszony anyánk eléneklése után Holnapy Dénes Márton hangsúlyozta: nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja testvéreiért. - A vértanúk, nem kímélték magukat és életüket áldozták értünk. Add meg nekünk Urunk, hogy a drága vérrel megszerzett és megvédett hazát odaadóan és önfeláldozóan szeressük, érte dolgozni meg ne szűnjünk – imádkozott a premontrei plébános.

Gilyén Mátyás arra a kérdésre, hogy miért nem menekültek el az aradi tábornokok a kivégzés elől, Nemeskürty István gondolatait hívta segítségül, aki szerint a katonatisztek úgy gondolkodtak, hogy ha megszöknek akkor a puszta életüket ugyan meghosszabbíthatják néhány évvel, évtizeddel, de hazájukért, vagy akár saját karrierjükért már aligha tehettek bármit. Ezért jobb volt, ha a biztos kivégzés megtörténik, mert így évszázadokra ébren tarthatják a magyar forradalom és függetlenségi háború emlékét.
„Ezek a nagyszerű férfiak akik számtalan csatában tették kockára életüket, s akik fittyet hánytak a hallálra, kiszámított tudatossággal vállalták vértanú sorsukat.”

Gilyén Mátyás szerint a vértanuk halála ünnep. Elveszítettük őket ugyan itt a földi életben, de sokkal többet kaptunk: példaképeket, akiket követni lehet. Nekünk magyaroknak nincs szükségünk kitalált szuperhősökre, az aradi vértanuk példája irányt mutat és tartást ad mindannyiunk számára, épen ezért lehet mégis ünnep ez a gyásznap Magyarország számára – zárta gondolatait Mátyás.
A Keszkenő Népdalkör előadását követően a 1020. sz. PÁKICS Cserkészcsapat koszorút, az emlékező közönség pedig mécseseket helyezett el az emlékműnél.

(Fotók: Fejér János)

Utoljára frissítve: hétfő, 07 október 2024