A történelmi tragédia kapcsán a városban állított emlékműnél április 13-án beszédet mondott Bechtold János a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, Horváth László polgármester és Menczer Tamás is. Az ünnepségen a német nemzetiségi kórus mellett a Zichy Miklós Általános Iskola 8. osztályos tanulói adtak műsort, felkészítő tanáruk Nemeskürti Beáta volt.
Bechtold János emlékeztetett 1946 április 5-én indult a zsámbéki svábokat kitelepítő első transzport a herceghalmi vasútállomásról, amit még három követett: április 7-én, 8-án és 13-án. A kitelepítés összesen 3700 embert, a falu akkori lakosságának 91 százalékát érintette.
„A férfiak felpakolták a batyuikat, az asszonyokat és a gyerekeket a lovaskocsikra és amikor a falu határához értek levették a kalapjukat megfordultak, a templom felé fordultak és vetettek egy keresztet.”
Bechtold János hangsúlyozta: erre a mi számunkra hál istennek ismeretlen és felfoghatatlan eseményre emlékezünk ma, rójuk le hát a tiszteletünket őseink, a kiűzöttek előtt! - Emléküket pedig megőrizzük a jóistent arra kérve, hogy ember az emberrel ilyet soha többet ne tegyen - zárta gondolatait a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke.

Horvát László polgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy a török pusztítás után a Németországból ide érkezettek Zsámbékot tulajdonképpen újjáépítették a már itt élő magyarokkal. „A munkájukkal olyan nyomot hagytak Zsámbékon, amelyre azóta is büszkék vagyunk.”
- Az 1946-os események emberileg teljesen felfoghatatlan és elképzelhetetlen helyzetet teremtve emberek százezreit kényszerítették lakóhelyük elhagyására – mondta a polgármester. Horváth László kiemelte, hogy a bűnbocsánat nagyon fontos a keresztény ember életében és az is nagyon fontos, hogy bocsánatot tudjunk kérni. - A város nevében minden korábbi időszakban bárkit ért üldöztetés, bántás kapcsán, amely érintett bármilyen népcsoportot, vagy felekezetet bocsánatot kérek – jelentette ki a város első embere, aki hozzátette: ettől függetlenül persze nem felejtünk és emlékezünk minden évben, hogy ne történhessenek meg újból hasonló történelmi tragédiák. „Bízom benne, hogy igazi közösségként élhetjük tovább életünket, szeretetben.
Menczer Tamás országgyűlési képviselő a kitelepítéssel kapcsolatos személyes emlékeit megosztva felidézte: a családom története nagyban hasonlít a budakörnyéki települések sváb családjainak történetére. Én anyai ágon vagyok sváb és nagyapám elmeséléséből ismerhettem meg az átélt viszontagságokat. Akinek ugyan a kitelepítéséről már döntöttek akkoriban, de egy Németországból visszafordított vonton újra hazakerült Magyarországra. A házukat és korábbi vagyonukat azonban már soha nem kaphatták vissza.
A képviselő beszédében hangsúlyozta, hogy a svábok világháború utáni kollektív bűnösség alapján történt elűzése embertelen, elfogadhatatlan és sajnos megmásíthatatlan cselekedet volt. „Ma rájuk emlékeztünk. Magyarország kormánya pedig erőforrásként tekint a nemzeti közösségekre, amelyek nem elválasztanak és gyengítenek, hanem összekötnek, erősítenek bennünket. Erkölcsileg, anyagilag és politikailag is. Ezért mindent megteszek a választókörzetemben élő sváb közösségekért!”
Menczer Tamás szerint a magyarok és svábok élő szövetként fonódtak össze és gazdagították, gazdagítják ma is az országot, nyelvben, kultúrában, szokásokban és minden egyébben. Ezt az élő szövetet vágták meg visszafordíthatatlanul amikor ezeket az embereket elűzték.
Most és a jövőben is mindent megteszünk azért, hogy ez a közösség épüljön erősödjön és virágozzon itt Magyarországon – zárta gondolatait a Fidesz kommunikációs igazgatója.

Utoljára frissítve: hétfő, 15 április 2024