Pontosan emlékszem arra a napsütéses délutánra 2013 őszén, amikor elkezdődött. Lovász József és felesége Panni épp a temetőbe igyekeztek, én az Öregtemplomtól jöttem, amikor összatalálkoztunk a parkolóban és beszélgetni kezdtünk. Lovász József a fiatalkoráról mesélt, amikor még Zsámbékon is volt szüreti mulatság, milyen kár, hogy a '70-es években megszűnt. A tökiek még csinálják. Milyen jó lenne ha nálunk is újra...... Szót szót követett és feltettem a kérdést: miért nem szervezzük meg együtt? Ott és akkor döntöttünk, majd a rákövetkező 2014-es évben, - még a művelődési ház keretein belül, - megvalósult, majdnem 40 év után újra, Zsámbékon a szüreti lovas felvonulás és bál. Nagy érdeklődés kísérte és igazi örömünnep lett, egyaránt lelkesített svábokat, magyarokat, gyerekeket, időseket, csatlakoztak a civil szervezetek, amatőr művészeti csoportok, magánszemélyek, vállalkozások, vendéglátók, utcadíszítők. Ki-ki megtalálta benne a helyét és hamar látszott, e rendezvény már az első alkalom után kinőtte kezdeti kereteit, így átadtuk a városnak, hogy gazdája az önkormányzat legyen.

Azóta öt év telt el, az idei volt a hatodik szüreti rendezvény. Miközben zajlottak az előkészítő munkák, azon tűnődtem, vajon meddig lehet fokozni, meddig lehet életben tartani az érdeklődést, tud-e még fejlődni, újat nyújtani egy ilyen kezdeményezés, s nem jön-e el majd az a pillanat, amikor már nem olyan fontos, nem annyira lelkesítő, s talán megszokottá, sablonossá merevedik?

A címben idézett mondat az egyik táncos kislány anyukája szájából hangzott el a menet egyik állomásán, amikor 2019. szeptember 21-én, a ragyogó őszi napsütésben, 26 gyönyörűen feldíszített fogaton több, mint 180 közreműködő vonult végig Zsámbék és Tök utcáin, a közösségi összefogás ünnepeként.
Bevallom, jól esett ezt hallanom, mint ahogy számtalan más gesztus is választ adott aggodalmamra. Mint pl. annak a nemrégiben Zsámbékra költözött hölgynek a megkeresése, akinek egyik első helyi élménye a tavalyi szüreti felvonulás volt és nyár végén jelentkezett, hogy bármiben szívesen segít kislányaival együtt, csak részt vehessenek benne. Vagy, hogy kérés nélkül kaptunk 20 liter bort a vendéglátáshoz azzal a hozzáfűzéssel, hogy a termelő családnak jó érzést jelentene, ha az ő boruk is az asztalra kerülne ezen a rendezvényen. Olyan volt középiskolások jöttek önkéntesként kocsit díszíteni, akik már régesrég teljesítették az érettségihez szükséges kötelező 50 óra közösségi munkát intézményünknél, de tavaly is itt voltak és jól érezték magukat, szívesen jöttek barátságból. A Kemény-családból az idén 3 generáció vette ki derekasan a helyét a munkából, majd a mulatságból is. Egyre többen vannak a szüreti utcadíszek készítői, akik dekorációjukkal szebbé, vidámabbá, hangulatosabbá varázsolják minden ősszel településünk utcáit. Most is megérkezett a gyönyörű grillázs tortánk a bálra, mint minden évben. S hányan ajánlottak fel borostyánt, hányan várták a menetet, nézték a táncot! Ebben van hát a titok. Ez a rendezvény nem egy, vagy két ember ügye, hanem mindnyájunké, ezért nem fárad el. Számtalan módon lehet hozzá kapcsolódni a szervezés, előkészítés, lebonyolítás folyamatában, résztvevőként, szereplőként, segítőként, vagy egyszerűen a támogató jelenléttel. Nyitottsága miatt tud mindig megújulni, friss maradni.

Az idei szüreti felvonulás és bál bizonyította, hogy Zsámbék sokszínű közössége számára változatlanul fontos ez az esemény.
Szeretjük és teszünk is érte. Hagyománnyá vált, ünneppé lett, melyet jó várni és jó megélni minden évben. Belenőnek a gyermekek, zsámbéki kislányok és kisfiúk álma, hogy táncoljanak a menetben, majd egyszer bírók-bírónék legyenek.

Köszönet mindenkinek, aki munkájával, támogatásával, jelenlétével hozzátett ahhoz, hogy az idei is emlékezetes legyen!

KÖZREMŰKÖDŐK:
Kemény Imre és Horváth Clementine - bíró és bíróné
Lovász József és a lovasok közössége
A Falu Táncosai Horányi-Pirók Panka és Horányi Csaba vezetésével
Sztankovics Judit és a szüreti gyermek tánccsoport
Töki Nosztalgia Társaság: "cigánytánc" és ruhák kölcsönzése
Keszkenő Népdalkör
Sándor Dezső és Zenekara
Szenior Tánccsoport: a szőlőkorona elkészítése és fellépés a báli megnyitón (Kalocsai karikázó, Vizeli Judit koreográfiája)
Szivárvány Tánccsoport: fellépés a báli megnyitón (Lánytánc)
Lökös Mária: segítség a művelődési ház dekorálásában
Clark Erika és kislányai: teremdíszítés
A kocsik díszítésében önzetlenül segítő volt diák önkéntesek
Kemény Imre: főzés

Nagy Nándor: plakátszerkesztés
Sok-sok zsámbéki, akitől borostyánt kaptunk

Kollégáim: Fábián Andrea, aki a viseleteket varrta, Biri Edit, Orosz Ferencné és Henye Péter, akik az előkészítésben segítettek,valamint Medveczki Katalin fotós
A polgármesteri hivatal városüzemeltetési csoportjának tagjai
Rendőrök, városőrök

TÁMOGATÓK
Kovács Pincészet, Tök: a koronához való szőlőt adták
Bali Jánosné: grillázstorta felajánlás
Gajdos Zsuzsa: bor felajánlás

KÍNÁLÓK, VENDÉGLÁTÓK
Zsámbéki Német Nemzetiségi Kör és Önkormányzat - és még énekeltek is!
Benedekék Falodája
Gabriele Étterem, Pizzéria és Fagyizó
Tök Község Önkormányzata és TNT
Bethlen Gábor Közművelődési Egyesület, Jakab Orsolya és az Erdélyi ltp. lakói
Lámpás Étterem

SZÜRETI UTCADÍSZEKET KÉSZÍTŐK:
Zsámbéki Német Nemzetiségi Kör és Önkormányzat
Bálint Ferenc és Eta
Némethné Várszegi Anikó
Csatári-család
Kaiser Ferencné
Tuba Vera
Bali János
Portéka Polcospiac Csapat
Rédai Boglárka
Clark Erika és kislányai
Lovász-Harsányi család

Fotók: Medveczki Katalin, Nógrádi Tímea, Veres Gábor

Balázs Mónika Csilla

Utoljára frissítve: szerda, 16 október 2019